Vipassana: Mire jó egy 10 napos börtönélmény? II. rész

” Mi lesz már lelki béke? Nem érek rá egész nap!”

 

Az előbbi megszégyenülésem után ezúttal  elszánt határozottsággal vetem bele magam a meditációba. Na most aztán megmutatom, hogy megy ez nekem, megmutatom, hogy igenis ki tudom zárni azt a hangot a fejemből.

Nagy levegőt veszek, és a levegő kifújásával egy időben ismét lehunyom a szemem.

 

Csak a lélegzetemre koncentrálok.

 

Belééééégzéééés…

Kilééééégzéééés…

Belééééégzéééés…

Kilééééégzéééés…

Győőőzeleeem! Megy ez nekem! Már vagy a hatodik szériánál tartok, és még mindig “itt” vagyok. 

Számos különböző légzéstechnika létezik, van ahol szigorúan betartandó szabályok vonatkoznak a belégzés- benntartás- kilégzés hosszára, vagy hogy hová szívod be a levegőt, mellkasba, vagy hasba, stb.

A Vipassana meditációnál azonban -amit most próbálok elsajátítani- az egyetlen lényeges szempont, hogy a lehető legtermészetesebb módon lélegezzünk.

Megnyugtat a tudat, hogy ezt nem lehet elrontani. Ez mindjárt ad egy kis biztonságérzetet. 

Elvégre is ezt gyakorolom több mint 35 éve.

Nap mint nap.

Minden pillanatban. 

Igaz ugyan, hogy eddig nem fókuszáltam kifejezetten csak erre.

Kivéve a suliban, amikor a Cooper-teszt ötödik percében már ki akartam köpni a tüdőmet, vagy versenytáncos koromban, amikor a harmadik kör bécsi keringőnél már ráfagyott a mosoly az arcomra…

De alapvetően soha nem figyeltem oda rá, hisz automatikusan működik. 

 

Lelki béke
Folyamatban 46%

Belééééégzéééés…

Kilééééégzéééés…

Belééééégzéééés…

Kilééééégzéééés…

Minden egyes lélegzetvétellel egyre szélesedik a mosoly az arcomon.

Minden egyes lélegzetvétellel egyre büszkébb vagyok magamra

Halvány lila gőzöm sincs, mennyi ideje ülhetek itt. Az időérzékem teljesen felmondta a szolgálatot.

 

” Csak 3 másodpercre nyisd ki a szemed, hogy rápillanthass az órára. Csak a miheztartás végett. Aztán tőlem folytathatod  a semmittevést.”
Az egóm hangja
Az egóm hangja a fejemben
Alias Hülye Picsa

 

Nah, megjött… Már épp kezdtem meglepődni, hogy eddig békén hagyott.

De alapjában véve ez tök jó jel. Nem sokáig ugyan, de sikerült befognom a száját.

És amikor már nem bírta tovább, és újra beszólt, nem engedelmeskedtem automatikusan. 

Érzi ő is, hogy kezdi elveszíteni az erejét. Már nem utasítgat, “csak” alkudozni próbál.

Hosszú távon baromi nehéz háború lesz, de ezt a csatát most én nyertem!

Nem nyitottam ki a szemem! Akkor sem, ha igazából és is kíváncsi vagyok, mennyi idő telt már el.

Most én nyertem.

 

Lelki béke
Betöltés folyamatban 63%

Belééééégzéééés…

Kilééééégzéééés…

Belééééégzéééés…

Kilééééégzéééés…

Előjönnek az utazás képei, az elmúlt pár nap emlékei. Fel voltam rá készülve, mégis olyan gyorsan történt minden, és annyi új, ismeretlen élmény “szakadt rám” az elmúlt 48 órában, hogy időm sem volt felfogni mi is történik.

Csomagolás, búcsúzkodás, reptér,  Isztambul, tranzit, másik gép, nem látok semmit, éjszaka van, hány óra?, mindegy is, csak átrepülünk, világosodik, elhagytuk Indiát! Woow Sri-Lanka felett repülünk! Ebből sem látok semmit, de akkor is, ez már Malajzia, érkezünk, Kuala Lumpur, átszállás, másik terminál, itt már este van, harmadik repülő, nincs más külföldi, érkezünk Penang, taxi, hotel, ágyban alszom, kávé is van, vegyél szúnyogriasztót, de rohadt meleg van, taxi, 1-kor találkozó, csak éljem túl ezt a hegymenetet, nem is olyan vészes, gyönyörű a kilátás, megérkeztem.

Képek, gondolatok, érzések.

Megszólal a gong. Úgy eltelt a 2 óra, hogy szinte észre sem vettem.

Mondjuk a lábaim, fenekem, hátam már rég nem érzem, hiába váltok a harminckettedik ülő pozícióra.

Kibírtam.

Igen, tele volt a fejem képekkel, gondolatokkal, érzésekkel, de “kommentár nélkül”.

Csak átéltem.

Intenzíven.

Újra.

Lehet, hogy most próbálja az agyam felfogni mindazt, ami történt? Nem tudom.

Csak azt tudom, hogy jó érzés, még ha minden tagom sajog is. 

Jó lesz ez, érzem…

 

Lelki béke
Betöltés folyamatban 91%

Aszkéta életmód? Terülj terülj asztalkám!

Igaz fizikai igénybevételről szó sincs, de a gyomrom kezd elégedetlenkedni. Lassan 3 órája ébren vagyok, illene valamit enni is. 

Az elvonulás kezdetétől vállaltuk az alábbi szabályok betartását:

Tartózkodás

  1. élőlény elpusztításától
  2. lopástól
  3. minden szexuális aktivitástól
  4. a hazugságtól
  5. mérgező anyagoktól. 

Az egyes pontból következően újabb komfortzóna-tágítás következik: 10 napig vega leszek.

Ennek fényében kíváncsi vagyok mi a felhozatal. Legnagyobb meglepetésemre terülj terülj asztalkám vár bennünket az étkezőben.

Mivel még csak most ismerkedem a Délkelet-Ázsiai konyhával, nézzétek el nekem, hogy nem tudok címkét aggatni minden egyes ételre – magyarul fogalmam sincs, hogy mit eszek– de mivel vega a menü, csak nem lehet benne semmi “vészes”.

Van valami tésztás zöldséges megoldás, gyümölcs, méz, lekvár, mogyoróvaj, tea, sőt, ami a legjobban meglep: kávé is. Igaz csak zacskós, de akkor is. Erre nem számítottam. 

Egyre jobban alakul a nap!

A női étkező – Első délkelet-ázsiai kulináris élményeim helyszíne.

A reggeli után van 1 óra pihenő. Ilyenkor lehet zuhanyozni, mosni, aludni, gyönyörködni a kilátásban.

Megveregetem a vállam, hogy ragaszkodtam ehhez a helyhez.

Amikor még otthon elkezdtem keresgélni, hogy hol is vehetnék részt egy ilyen “tanfolyamon”, európai helyszínt akartam választani, hogy még az utazásom előtt elvégezzem, és a már megszerzett tapasztalatokkal vágjak neki a kalandnak.

Végignéztem az összes európai Vipassana meditációs központ oldalát – szinte minden országban találni – de sehol nem találtam szabad helyet 1, maximum 2 hónapon belülre.

Rá nem gondoltam, hogy ennyire népszerű tanfolyamról van szó.

Bár ha belegondolok, a tény, hogy én még életemben nem hallottam erről a technikáról egészen idén januárig, nem jelenti azt, hogy nem is létezik…

Ekkor kezdtem el keresgélni a délkelet-ázsiai térségben, és választottam ki a Penang Hill-i meditációs központot. Miért azt? Tetszettek a képek.

Miután elküldtem a jelentkezésem, kaptam tőlük egy e-mailt amiben egy másik, nagyobb központot javasoltak, mondván ott “nyugatiasabbak” a körülmények. Ekkor egy kicsit elbizonytalanodtam ugyan, de végül kitartottam az eredeti elképzelésem mellett, és mégis a Penang Hill-i központot választottam.

Elvégre is a komfortzónámból akarok kilépni, vagy mi?

És ma reggel, amikor az első 2 órás meditációm, és a reggelim után egy forró csésze kávéval leültem a hálóterem előtt a betonra, értelmet nyert minden.

Nekem ide kellett jönnöm.

11 csodás napfelkeltét nézhetek végig egy hegyoldalból, a dzsungel közepén, kilátással a völgyben elterülő Georgetown városára. Már csak ezért a kilátásért megérte ezt a helyet választani.

És még csak a nap elején járunk…

Az email címet nem tesszük közzé.