Vipassana : Mire jó egy 10 napos börtönélmény? I. rész

Mire is vállalkoztam???!!!

Penang Hill, Malajzia, 26 órával DK-Ázsiába érkezésem után.

Hajnali 4: ébresztő.

Áááá nem, nem a telefon ébresztőjére, az már tegnap óta nem lehet nálam, mint ahogy semmilyen más elektronikus kütyü sem. Vigyáznak rá. Ahogy az útlevelemre, meg minden más értékemre.

Szerintem még a jetlag (bocs, de inkább megtartanám a külföldi elnevezést, mert magyarul ijesztően hangzik, hogy időzónaváltás-szindróma) hatásának köszönhetem, hogy gond nélkül fel tudok kelni. Aki ismer, tudja, hogy halálom a korán kelés…

Mivel minimálban tolom ezt a világgá menést, így nem tart sokáig kiválasztani, hogy mit is vegyek fel; 3 felső, és 3 nadrág variációs lehetőségeinek száma igen véges.

Tegnap már elkezdtem a barátkozást a mellékhelyiséggel (no papír, csak víz egy nagy műanyag lavórban, de legalább van wc-csésze).

Kapcsolatunk túlélte az első komoly megrázkódtatást, mára már biztos alapokon nyugszik, de azért így hajnalok hajnalán megfordul egy-két keresetlen gondolat a fejemben, hogy miért is kellett ez nekem, amikor elhúzom a wc-t a folyosótól elválasztó műanyag zuhanyfüggönyt, amit már alig tart 3 kósza csipesz.

Neeem, az túl szép lenne, ha egy-egy lenne a két végén, egy meg a közepén, nem. Bárhogy igazgatom, valamelyik oldalon így is, úgy is be fognak látni. A sor már alakul is szépen, mivel vagy 20-an vagyunk 3 wc-re. Beletörődöm. Még kávét sem ittam, csak nem fogok most nekiállni zuhanyfüggönyt szerelni?!

Egyébként is én akartam feszegetni a komfortzónám határait. Itt a csodás alkalom!

Jut eszembe kávé, kíváncsi vagyok bírni fogom-e nélküle 10 napig. Én aki alsóhangon 3 kávét iszom … reggel 10-ig.  

Napirend. Igen, van aki ezt önként bevállalja…

 

4.20: Gong jelzi, hogy nyitva a terem, így 4.30-kor pontban kezdetét veheti majd az első 2 órás meditáció.

Az adrenalinszintem már elég magas –izgulok na– ami mondjuk nem éppen ideális ha meditálni készül az ember.

Azt azért tudnod kell, hogy ez előtt az elvonulás előtt mindössze egy 15 és egy 45 perces YouTube-os meditációt “ültem” végig, szóval kb. semmi tapasztalatom e téren.

A “nagy kaland” előtt ezzel is úgy voltam, mint oly sok minden mással: nincs nekem időm ilyesmire.

Mióta pedig meghoztam a döntést, hogy világgá megyek, azóta szándékosan nem is akartam magam mélyebben beleásni. Nem akartam, hogy bármiféle elvárás, határozott elképzelés befolyásolja a tapasztalatot. 

A terem, ahol a csoportos meditációk zajlanak külön épületben helyezkedik el. Kifejezetten jól esik ez az ötven méter séta a hűvös levegőn. (A hűvös mondjuk relatív, de DK-Ázsiában az éjszakai 23 annak számít).  Sikerül is egy kicsit lenyugtatni a zakatoló agyamat.

A terem félhomályába lépve nincs is más dolgom, mint megkeresni a kódommal  ellátott párnát, és kényelmesen elhelyezkedni a számomra kijelölt cirka egy négyzetméteres területen, amit mától a privát szférámnak hívhatok.

És ha már említettem a kódot: az elvonulás teljes ideje alatt ez jelöl engem, ez afedőnevem“. Nem számít a civil nevem, faji, vagy vallási hovatartozásom, neveltetésem, iskolázottságom. 

10 napig F2 vagyok.  

Ez szerepel az ágyamon, a helyemen a meditációs teremben, az étkezőben, na meg az értékeimet rejtő zsákon a széfben.

De ezen kívül sok jelentősége nincs, mivel az elvonulás majdnem teljes ideje alatt “nemes csend”-et gyakorlunk, tehát senki nem fog sem a fedőnevemen, sem sehogy máshogy szólítani.

Mit jelent a nemes csend? 

Hogy 9 teljes napig nem szólalsz meg. (Kedves közeli barátaim, nem ér röhögni! Igenis meg tudom állni!)

Sőt, ez a kommunikáció többi válfajára is érvényes: nincs beszéd, érintés, szemkontaktus.

Senkivel.

Az meg már magától értetődik, hogy nincs ki-be mászkálás az elvonulásnak helyt adó területről.

Zéró kontakt a külvilággal, zéró kontakt a bent lévőkkel.

Érdekes módon ez utóbbi, ami nehezebben megy. Én is – mint ahogy legalább alap szinten mindannyian – szocializálódtam. Magától értetődő, hogy legalább egy mosollyal reagálok, ha a másik odébb húzza a lábát, hogy én is elférjek, vagy nem csukja be az orrom előtt az ajtót.

Na ezeket a természetes reakciókat nehéz kontrollálni.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért is kellene

Miért? Mert nem azért vagyok itt, nem azért vállaltam be ezt a “börtönt”, nem az a célom hogy szívélyes viszonyt alakítsak ki bárkivel is.

Ez most csak rólam szól. Sok év után először : CSAK ÉN SZÁMÍTOK.

Önzően hangzik? Igen.

Szükséges? IGEN. 

Abban a pillanatban, hogy reagálsz a másikra, rá kezdesz fókuszálni, és elindul egy -sajnos- automatizmussá vált megfelelési kényszer.

 

Látta, hogy egy mosollyal megköszöntem, hogy nem lépett a kezemre? Ebből vajon arra következtet, hogy udvarias, kedves, jól nevelt vagyok? Mert én az vagyok! Vagy esetleg jobban kellene mosolyognom? Vagy azt már  lehet, hogy ő vigyorgásnak nézheti? Akkor meg azt hiheti, vagy valami kettyós vagyok. És ő visszamosolygott? Igen. Éljen, igen, látja, hogy kedves, udvarias, jól nevelt vagyok! Nem? Mégiscsak jobban kellett volna mosolyognom. Micsoda egy beképzelt alak. Pfff…
Az egóm hangja
Az egóm hangja a fejemben
Alias “Hülye Picsa”

És így tovább, és így tovább…Pedig csak egy egyszerű mosolyból indultunk ki.

Ha jobban belegondolok, ez az egész zéró kommunikáció dolog nem is arra megy ki, hogy ne kommunikáljunk a külvilággal, hanem arra, hogy lecsendesítsük ezt a be nem álló szájú hangot a fejünkben.

Mert nem elég, hogy folyton jár a szája, de a legtöbbször még negatív/ ironikus/ cinikus/ szarkasztikus is.

És minden külső kommunikáció termékeny táptalaj az újabb és újabb “beszólásaihoz”.

Na de jó messzire kalandoztam, térjünk vissza a terembe.

4.30: Megvan a helyem, kényelmesen ülök (persze… majd rájössz), kezdhetjük.

Ülő Buddha, Taman Ujung Vízipalota, Bali

Becsukom a szemem, és próbálok a lélegzetemre koncentrálni.

Már olvastam, vagy hallottam valahol, hogy így “kell” csinálni.

Sikerül is vagy 20 másodpercig nem elkalandozni.

De aztán ez a “Hülye Picsa” már megint beledumál. 

 

A többiek vajon mit csinálnak? Az ő szemük is csukva van? Úgy ülsz mint ők? Úgy tartod a kezed/fejed/lábad/hátad mint ők? Úgy lélegzel, mint ők?
Az egóm hangja
Az egóm hangja a fejemben
Alias “Hülye Picsa”

Én meg automatikusan követem a hangját, és csalok.

Résnyire nyitom a szemem, és megpróbálok úgy – a fejem elforgatása nélkül – lesni, hogy ne bukjak le.

Öngól.

Miért venné bárki is észre, hogy lesek? Hisz mindenki saját magával van elfoglalva.

És tényleg csukott szemek vesznek körül.

Megszégyenülve hunyom le újra a szemem, egyrészt mert tényleg nem láttam mást “csalni”, másrészt pedig mert már megint hallgattam a “Hülye Picsára”.

Na, ez is jól kezdődik… 

 

Tóth Károly

Most találtam rád ,ha jól gondolom röszkei vagy álmaimat valósítod meg,70éves vagyok voltam itt -ott a világban.El- Caminó,FLORIDÁBAN hajléktalanok között.gyűjtök most egy ausztrál útra pénzt ,önkéntesnek mennék egy öreg magyar otthonban,a plébános úr ajánlásával.Sajnos nem beszélek nyelveket,téged irigyellek .légy szabad vegyél fel a csoportodban leszünk akik ,hasonlóan gondolkoznak.Szeretettel üdvözöl Tóth Karcsi RÖSZKÉRŐL

Tímea

Kedves Karcsi,
Igen, jól gondolod (remélem tegeződhetünk), én is röszkei vagyok, igaz néhány éve messze fújt onnan a szél. Az El-Camino nekem is a terveim között szerepel, biztosan nagy élmény lehetett számodra is. Le a kalappal az ausztrál terved előtt! Biztosan nagyon sokat jelentene az ottani magyar időseknek a jelenléted. Szurkolok Neked!
Megérintett az üzeneted annál is inkább, mivel Te vagy az első, aki vette a fáradtságot ebben a rohanó világban, hogy megossza tapasztalatait, gondolatait.
Isten hozott!
Szeretettel: Tímea
P.s.: Légy szabad

Rott Bernadett

Csodálatos, amit felvállaltál….én másképp, de ugyan ezt teszem. Sok mindenen és 30 évnyi utazáson túl, az én Caminom, most pont itthon, Magyarországon van….De hasonló elemekkel, jógával, chi cunggal, meridiánokkal, másoktól való eltávolodással, egy 18 évig tartó személyes kapcsolat befejezésével és új-régi munkakörben: angol nyelvtanárként.
Nagyon szeretnék Veled személyesen találkozni, minden szavad, tapasztalatod érdekel. Mikor leszel itthon?
Nagyon várlak, rengeteg kérdésem van…..
Szeretettel Üdvözöllek: Rott Detti 🙂

Tímea

Szia Detti,
Szerintem mindannyiunk életében eljön ez a pillanat; amikor rádöbbenünk, hogy “na ez így már nem mehet tovább”. Kérdés, hogy meghozzuk-e azt a bizonyos döntést, és hajlandóak vagyunk-e tenni is érte. Ilyen messze kellett eljönnöm ahhoz, hogy rádöbbenjek:nem kell a világ végére menni, nem azon múlik, hogy földrajzilag hol van az ember. Te vagy rá az élő példa: Te ugyan azt teszed otthon. Tudom, elcsépelt, de valóban minden fejben, sőt még inkább szívben/lélekben/tudatalattiban (mindenki válassza ki a legbefogadhatóbb változatot) dől el.
Meg vagyok győződve róla, hogy jó úton haladunk 😉
És igen, arról is, hogy találkoznunk kell 🙂
Szeptember végén érkezem vissza Európába, és októberre tervezem a magyarországi villámlátogatást. Mindenképp összehozzuk azt a randit!
Addig is tudatosan haladjunk a megkezdett utunkon, bízva benne hogy példánkkal másokat is döntésre inspirálhatunk.

Ölelés épp Yogyakartából: Tímea

P.s.: Légy szabad!

Fohsz Edit

Szia Timikèm! Olvasom folyamatosan azìràsaid. Lèlekben sok helyen Véled voltam! 2015ben èn is voltam Balin. Nagyon megèrintette a lelkem a hely ! Az EMBEREK! Vissza kell mennem èrtek! Örülök, hogy megosztod velünk az èlmènyeidet ÈS a tapasztalataidat! Szeretnèk, hogy talàlkozzunk ha haza jöttèl! Èrezd nagyon jól Magad! Szìved magadba azt a csodàt! Millió puszi! Nagyon sok èlmènyt kìvànok Neked! Ölellek szeretettel! Millió puszi Edit

Tímea

Szia Edit,
Örülök, ha velem utazol ;). Ha hiszed, ha nem, Apun keresztül a Te élménybeszámolódnak is köszönhetem, hogy felvettem a listára Balit, szóval így utólag is köszi! Igen, kétségtelenül van ott valami a levegőben…
Mindenképp jelentkezem, ha otthon leszek!
Vigyázz magadra, magatokra!
Millió puszi:
Timi

Az email címet nem tesszük közzé.