Légy szabad

Miután besokalltam Baliból, és hirtelen ötlettől vezérelve Jáva szigetén, ott is Yogyakarta közvetlen közelében kötöttem ki, egymást érik a “mindennapi csodák”. 

Elöljáróban annyit, hogy már nagyon régóta nem hiszek a véletlenekben, még ha néha egy örökkévalóságnak is tűnik, mire kibogozom a miérteket, már amikor sikerül.

Jávai kalandjaim is így, egy véletlenszerűnek tűnő kattintással kezdődtek, amikor is a rengeteg szállás-ajánlat közül pont Ina és Bandiz vendégházára esett a választásom.

A miértre nagyon egyszerű a válasz: egészen néhány évvel ezelőttig tanyán laktam, ahol mindig állatokkal, leginkább kutyákkal voltam körülvéve.

Az utóbbi években a hajón nem lehetett semmiféle “jószág” körülöttem – még ha nagy is az Isten állatkertje – így be kellett érnem a barátok, ismerősök háziállatainak alkalmi nyaggatásával.

Mióta pedig úton vagyok magától értetődően nem teszek ki egy állatot sem annak, hogy országról országra cibáljam magammal. 

De az őszintét megvallva, már nagyon hiányoznak a szőrpamacsok. 

Ezért választottam az Omah Jegok vendégházat. A tulajok, Ina és Bandiz egy állatmenhelyet üzemeltetnek, és a vendégház kiadásából befolyó jövedelmüket is a menhely fenntartására fordítják.

Ami pedig – önző módon- még ennél is jobban megfogott, hogy maga a szállás is új, végleges otthon néhány kutyusnak, cicusnak akiket agyon lehet dögönyözni :). 

(…)

Hányszor szakadt meg a szívem eddigi utam során a sok kóbor állat láttán.

Otthon is nagyon rossz a helyzet, de ebben a régióban is elkeserítő a helyzet.

Rengeteg kóbor kutyával találkoztam már a Fülöp szigeteken is, de Balin voltak a legkellemetlenebb élményeim, ahol szabályosan féltem sötétedés után az utcára menni.

Ugyan azok a kutyák, akik napközben a fülük botját sem mozdították, ha elmentem mellettük, estére vicsorgó fenevadakká változtak. Nyugtatgattak a helyiek, hogy ne aggódjak, nem bántanak, de amikor egyedül botorkálsz haza a sötétben egy szál zseblámpával a kezedben, és 3 kutya ront rád a semmiből, az “amelyik kutya ugat, az nem harap” életigazság vajmi kevés bátorító erővel bír…

Egy szó mint száz, létező a probléma, és nagy a baj.

Csodálom Ina, Bandiz, és az általuk képviselt Animal Friends Jogja állatvédő egyesület elhivatottságát, erejét, kitartását, odaadását ebben a végtelennek tűnő szélmalomharcban.