Légy szabad

Ma is hálás vagyok, mert az utazásom lehetővé tette számomra – nem ez hülyeség, nem az utazásom tette lehetővé. Az utazásom ráébresztett arra, hogy annak ellenére, hogy mindannyian rohanunk mert

• a munka nem vár meg
• még be kell ugranom kenyérért
• szakad az eső
• nyűgös a gyerek
• kicentrifugázott a mosógép
• megy a Barátok közt
• odakozmált a vacsora
• meghalni sincs időm
• hajat kéne mosni
• mi lesz a csekkekkel
• le kellene nyírni a füvet,
• mekkora pókháló – majd talán hétvégén
• be kell ugranom a bankba
• stb, stb, stb

azok az emberek, akikkel utunk már keresztezte egymást, de egy ponton más irányba haladt tovább, továbbra is itt vannak nekem.

Lehet, hogy nem beszélünk nap mint nap.

Lehet, hogy nem találkoztunk hónapok, talán évek óta.

De ha – csak pár mondat erejéig is – újra “összekapcsolódunk”, ott folytatjuk, ahol utoljára abbahagytuk.

Az utazásom ráébresztett arra, hogy ezek a kapcsolatok igenis élő, bennünk tovább élő kapcsolatok. 

Örömmel tölt el, hogy tudom:

• Liza kisfia megtanult úszni.
• Hogy Timi is nézegeti a felhőket a fűben fekve.
• Hogy Petike boldog a barátnője mellett.
• Hogy Orsi együtt edz a lányaival.
• Hogy Barbi milyen mesterien helytáll a szakmájában 3 gyerek mellett.
• Hogy Kata megfiatalodott a gimi óta.
• Hogy Tamás az arcelemzése alapján olasz.

…

Hálás vagyok, mert olyan hosszú a lista, hogy nem is fér ide mindenki.

Ide talán nem, de a gondolataimba igen.

Hálás vagyok nektek, mert nélkületek nem az lennék, aki ma vagyok.

Hálás vagyok, mert vagytok.

P.s.: Légy szabad!