Ne ítélj a külsőségek alapján!
3 óra.
Menetrendszerűen meg is érkezik a délutáni szokásos zuhé, ami elől bemenekülök egy plázába.
Az itteni – borneói – plázák totál ugyan olyanok, mint bárhol máshol, semmi extra.
Shoppingolnom felesleges, úgysem fér semmi a táskámba, és egyébként is minimálban tolom, így úgy döntök, hogy szétnézek az ételudvarban.
Addig is telik az idő.
Az ételudvar teljesen érthető módon van kialakítva: leveses, halas, csirkés, tésztás, stb… pult, és a desszertek.
Nem vagyok különösebben éhes, de ha már ide keveredtem, miért ne csábulnék el, és kóstolnék meg valami helyi különlegességet?
A kiírásból épp semmit nem értek, mert malájul, és valami számomra értelmezhetetlen jelrendszerből álló – kínai?, mandarin? – nyelven van minden kiírva, de az ételek mellett szerepel a vélhetően azokat ábrázoló fotó is.
Hallelujah!
Ez a képes/mutogatós technika eddig még soha nem hagyott cserben, miért lenne ez most másképp?
A választásom egy Rojak Sotong nevű – akkor még azt hittem – desszertre esik.
Már érzem is a számban az egzotikus gyümölcsök zamatát a csokoládé kissé fanyar ölelésében, amit egy kis zúzott földimogyoró tesz még étvágygerjesztőbbé.
Össze is folyik a nyál a számban… Alig várom, hogy elkészüljön!
És igen!
Kihozzák a várva várt édességemet!
Jól néz ki ugye?
Kóóóóstolás következik,
dobpergés,
éééééés?
Baromi gyorsan végigfuttatom az agyamon hol is láttam a legközelebbi mosdót?!
Nem mondom, hogy rossz, de erre egyszerűen nem voltam sem lelkileg, sem fizikailag felkészülve.
Az első sokk után le is csekkolom a neten, hogy ez most akkor tényleg komoly?
Aztán a receptet végigolvasva megvilágosodom…
Van benne uborka, valami itteni burgonyaféle, ananász, zöld mangó, szójacsíra.
Ez eddig nem hangzik annyira rosszul, de a sült tofut meg a kínai fánkot látva kezdek értetlenül állni, vagyis ülni a dolog előtt.
Pedig a java csak most jön!
Amit én csokiszósznak néztem, az kérem nem más, mint egy vízből, cukorból, citromléből és – most kapaszkodj meg – garnélapástétomból készült ragacsos mutty!
Na ez a Rojak.
De én Rojak Sotongot rendeltem, így tovább kutatok.
Bár ne tettem volna.
A kegyelemdöfést ez az utolsó hozzávaló adja meg, ettől lesz igazán borneói különlegesség.
Amitől ugyanis Rojak Sotong lesz a snassznak így sem nevezhető Rojak, az nem más mint a tintahal!
T.I.N.T.A.H.A.L!!!!
Itt feladtam…
Én csak egy desszertet akartam.
Nem is értem…
Jó étvágyat!
P.s.: Légy szabad!
looks delicious.. very nicely presented.. Ok I wasn’t hungry but after looking at these photos I definitely am. hehe 🙂
360chr