Bali – “ez majdnem szerelem volt…”
Tudom, túlzásnak tűnik effajta kijelentéseket tenni, annál is inkább, mivel Bali A 2017-es nagybetűs úti cél.
És persze félreértés ne essék, senkit nem akarok lebeszélni, vagy kiábrándítani az “Istenek szigetét” illetően.
Egész életemben hálás leszek, amiért eljutottam ide.
- Bali az a hely, ahol rájákkal úszhattam!
- Bali az a hely, ahol randevúzni kezdtem önmagammal, hogy végre jobban megismerhessük egymást :P.
35 évesen épp itt volt az ideje…
- Bali az a hely, ahol felfedeztem a jóga, a masszázs, a meditáció jótékony hatásait.
Mondjuk a meditációval nem itt ismerkedtem meg, de itt sikerült beépíteni a mindennapi rutinomba, már ha lehet ilyenről utazás közben beszélni. A malajziai meditációs elvonulásomról itt olvashatsz bővebben.
- Bali az a hely, ahol rászoktam a rendszeres gyümölcsfogyasztásra.
Banálisan hangzik, mégsem képezi oly sokunk életének szerves részét ugye?
- Bali az a hely, ahol betekintést nyertem a manapság oly divatos digitális nomád életmódba,
- Bali az a hely, ahol részt vehettem életem első start-up hétvégéjén, ahol – bölcsész no meg vendéglátós lévén totál kezdőként – hihetetlen mennyiségű ismerettel gazdagodtam.
- Bali az a hely, ahol először láttam fekete tengerpartot.
- Bali az a hely, ahol elindítottam ezt a blogot.
- Bali az a hely, ahol vulkánról néztem naplementét.
- …
És a listát még folytathatnám… Életre szóló élményekkel lettem gazdagabb, amiket Balinak (is) köszönhetek.
Bali, a döntésem végleges: elhagylak.
Felejthetetlen élmények, de valahogy mégsem érzem már olyan jól magam, mint az elején.
Egész évben kellemes éghajlata miatt Bali bármely évszakban ideális célpont de a szabadságolások miatt nyilván júliusra, augusztusra no meg az év végére koncentrálódik a roham. Ezerrel dübörög a szezon.
Talán ez az oka, hogy már nincsenek pillangók a gyomromban, hogy itt lehetek.
Hogy már nem tudom nem észrevenni, hogy sorozatosan csak egy két lábon járó készpénz-automatának néznek.
Hogy már nem tudom türelmesen, mosollyal az arcomon visszautasítani az állandó kirándulás-taxi-masszázs-szuvenír-étel-ruha ajánlatokat az utcán sétálva.
Bármelyik utcán.
Bármelyik napszakban.
Állandóan.
Az elején is így volt, de még volt türelmem udvariasan reagálni, még ha nem is értve ugyan a nyelvet, nagyjából tisztában voltam vele, hogy a válaszomra adott kommentár nem biztos, hogy a legpozitívabb.
De már nem, vagy csak ritkán veszem a fáradtságot, hogy illedelmesen megköszönjem az ajánlatot, és tovább álljak. Ez nem én vagyok. Ezek az emberek csak a megélhetésüket próbálják maguknak biztosítani. Többségük nem érdemli meg, hogy néhány rossz tapasztalat miatt átnézzek rajtuk. Frusztráló az egész szitu.
Vagy ha így jobban tetszik, újabb leckét kaptam. Házi feladat: türelem gyakorlása. Újra. És újra. És újra.
Gyakorlom én, de baromi nehéz úgy, hogy lövésed sincs kiben bízhatsz; hogy az adott szónak semmi értéke…
Egy ideje már erősödnek bennem ezek az érzések, de mióta visszajöttem Szingapúrból ( július 5.én), egyre csak szaporodnak a megerősítések.
Eddigi utazásom leggázabb szobáját sózták rám itteni viszonylatban baromi drágán.
Az én hülyeségem, mert a recepció nagyon korrektül nézett ki, még az árból is sikerült alkudnom, és ez már a sokadik szállás volt, ahol próbálkoztam, így nagy örömömben fizettem, mielőtt lecsekkoltam volna a szobát…
Sokadik unszolásra elfogadtam egy szórólapot az utcán, majd amikor kiderült, hogy magyar vagyok, egyszerűen visszavette a jóember a kezemből. Még csak válaszra sem méltatott, amikor magyarázatot kértem…
A kora reggelre lebeszélt taxim soha nem érkezett meg, pedig esküdözött, hogy pontos lesz…
(…)
Sajnos ezt a listát is folytathatnám még.
Ha ezeket a tapasztalatokat, jeleket figyelembe veszem, rá kell jöjjek, hogy az élet már megint noszogatni próbál. A tudtomra akarja adni, hogy ideje vitorlát bontani.
(…)
Bali, elhagylak.
Soha nem fogom elfelejteni mindazt, amit tőled kaptam, tanultam, általad megtapasztaltam.
Életre szóló élményekkel lettem gazdagabb.
Neked is köszönhetem, hogy ma az vagyok, aki, és ezért mindig hálás leszek.
De úgy hiszem, már nincs mit adnunk egymásnak.
Már nincs szükségem rád.
Megtanultam egyedül repülni.
Bali, köszönöm…
P.s.: Légy szabad!