Rátaláltam egy eldugott földi paradicsomra Jáva szigetén
Még mindig Indonéziában, Jáva szigetén, az igencsak intenzívre sikerült Yogyakarta-i napjaim után vágytam már egy kis nyugalomra, így kötöttem ki Watu Kodokon.
A legközelebbi falu is kilométerekre, az óceán karnyújtásnyira.
Egy kis bambusz-kunyhó a domboldalban, a hullámok morajlása, csak én, néhány könyv, csend, és nyugalom…
Aha, ahogy azt Móricka elképzelte … “elfoglaltabb” voltam, mint Jogjában 🙂 !
Jávai lagzi
Szállásadóm Kokó jóvoltából alkalmam nyílt részt venni egy jávai lakodalmon.
Nem igazán tudtam, mire számítsak, de az otthoni tapasztalatokból kiindulva valami csilli-villi, népes, hangos, esetleg zenés ünnepségre készültem.
Nem is lehettem volna távolabb az igazságtól.
Az itteni hagyományok szerint két lakodalom kerül megrendezésre.
A hetedhét országra szóló nagy ünneplés a menyasszony családjának a pénztárcáját terheli.
Ezt követi egy sokkal szerényebb összejövetel, ezúttal a vőlegény, illetve addigra férj családjának jóvoltából.
Ide csak a szűk család, esetleg néhány nagyon közeli barát hivatalos. Összeülnek, beszélgetnek – családi vacsora feeling.
Na én ez utóbbin vettem részt.
Az “összeülnek, beszélgetnek” rész – közös nyelv híján – kicsit döcögősen indult, de a gyermeki kíváncsiság előbb utóbb csak győzedelmeskedett a nyelvi akadályok, és az eredendően velü(n)k született szégyenlősség felett.
Állat/életmentés – szerelem első látásra
Aline-t, ezt a kis szőrős szeretetcsomagot egy étteremnél dobták ki, pár kilóméterre a szállásomtól, Kukup Beach-en.
Szegény jószág egy hűtő mögött tengette napjait, mikor találkoztunk.
Az ausztrál tulaj ugyan szárnyai alá vette volna, de neki is van már néhány macsekja, ráadásul egyikük nemrég adott életet 4 kiscicának, és nem fogadta el Aline-t.
Egy kedves belga pár is örökbe fogadta volna, de ők ingáznak Belgium, és Indonézia között, így ez sem tűnt ideális megoldásnak.
Mellesleg a nevet is ők adták neki. Eredetileg Alien-nek indult, mert a hatalmas szemeivel úgy néz ki, mint egy földönkívüli, de végül a konvencionálisabb Aline mellett döntöttek.
Persze tisztában vagyok vele, hogy önmagában nagyon önző megmozdulás lett volna részemről, hogy a pár napos ottlétem alatt kényeztessem, aztán meg újra koldusbotra jusson.
De Kokó is hasonló jótét lélek, örökbe fogadott már 6 macskát, és 2 kutyát, és ő is ugyanúgy beleszeretett Aline-ba, így tudom, jó helyen van, gondját viselik.
Hát így lettem macska-dajka!
Ennyi egyedül töltött hónap után nagyon furcsa, de egyben nagyon jó érzés is a nap 24 órájában gondját viselni egy ilyen ártatlan kis “földönkívülinek”.
A nap 24 órájában együtt lenni “valakivel”.
Felelősséget vállalni saját magamon kívül egy másik élőlényért is – bár az előbbi sokkal melósabb!
Hirtelen fontos lett az idő, hisz neki még 4 óránként enni kell.
Fontos lett rendszerességet vinni a napokba.
Nincs nyafogás, hiszti, lustaság, hisz neki szüksége van rám.
Megtapasztalni a határtalan bizalmat … ritka kiváltság.
Mert a tündérek, unikornisok és csodák igenis léteznek, az álmok pedig valóra válnak!
Mint oly sokan, kislányként – na jó, később is – én is sokat álmodoztam róla, hogy egy nap majd menyasszony leszek.
Szép ruha, haj, smink, kattogó vakuk …
…immáron ez sem csak álom többé, még ha nem is teljesen így képzel(t)em el a nagy napot 😛
A hogyan, és miért a videóban, ha esetleg lemaradtál róla.
Tetszik a frizura?
Ne dőlj be a látszatnak!
Egy rémálom megszabadulni tőle!!!
