Az életem 35 literben
Amikor elhatároztam, hogy világgá megyek -divatosan kilépek a komfortzónámból- egyben azt is eldöntöttem, hogy nem bonyolítom agyon a dolgot, mindössze 1 hátizsákkal indulok útnak.
Átrepültük a fél világot.
Együtt voltunk jóban, rosszban.
Elválaszthatatlanok lettünk.
Több volt, mint csak egy hátizsák: ha kellett párna, lábtartó… a házam, a váram.
Minden értékem rábízhattam. Benne hordtam az életem.
Az életem 35 literben.
De most elfáradt – megadta magát a cipzár- és úgy döntött, nem repül velem tovább.
Azért nincs rossz ízlése: Balin marad.
Meg tudom érteni.
Hosszú órákat töltöttem az interneten, hogy megtaláljam az ideális társat.
Aztán rátaláltam.
Szerelem volt első látásra.
Emlékszem, milyen izgatottan vártam az érkezését, majd pillangókkal a gyomromban nyitottam a dobozt.
Vajon elég nagy, hogy beleférjen minden?
És elég kicsi, hogy elmenjen kézipoggyásznak a repülőn?- Nem elhanyagolható szempont, hogy egy rakat pénzt megspórolok így, feladott poggyász nélkül.
Bírni fogja a strapát? Bírni fogom a strapát?
Sokan nem tartanak normálisnak, hogy ilyen kis űrtartalmú hátizsákot választottam.
Az utazós blogokat olvasva ilyen hosszú útnak minimum 55 literessel érdemes nekivágni.
Mert mi van, ha szükséged lesz erre, meg arra, meg amarra, és ne felejtsd el bepakolni azt az izét sem, ki tudja, még jól jöhet.
Aha, persze. Így akár egy egész konténert is tele lehet pakolni.
De nem az Északi sarkra készülök. Még csak nem is olyan helyre, ahol 23-25 fok alá menne a hőmérséklet, szóval nem fog kelleni sem sapka, sem sál, sem kesztyű. A nagykabátról már nem is beszélve.
Kivéve a repülőkön. Szerintem minden utas egyben biológiai kísérlet alanya is. Tesztelik a különböző hibernálási technikákat. Ja és persze a hajókon, meg a buszokon is.
Lényeg a lényeg, ennyi cuccal indultam el ↓.
Mit pakoltam 7 hónapra?
RUHÁK
4 felső
3 nadrág
1 kapucnis pulcsi
5 fehérnemű alsó
1 melltartó
1 fürdőruha
2 pár zokni
1 pár papucs
1 pár tornacipő
1 törölköző
Kütyük, akksik, töltők
BankKártyák
Útlevél + másolatok, nemzetközi jogsi, biztosítási papírok
1 füzet+ toll
1 kicsi 10 literes táska
PIPERECUCCOK: amit csak lehet szilárd formában, mert csak kézipoggyásszal utazom, ami azt jelenti, hogy max 1l folyadékot vihetek a gépre.
1 szappan, ami jó tisztálkodni, és mosni is
1-1 sampon, balzsam, testápoló szilárd formában
1-1 fogkefe, fogpor és szájvíz: még ezt is találtam vízben oldódó kiszerelésben!
1 fülpiszka
1 nedves törlőkendő
1 borotva 3 fejjel
1 körömreszelő
ELSŐSEGÉLY
1 fertőtlenítő spray
Sebtapaszok minden méretben
1 fásli
1 doboz immodium – ha netán…
Fájdalomcsillapító tapasz
Vitaminok, táplálékkiegészítők
A legeslegeslegfontosabb:
5x 50 ml PÁLINKA!!!
Az ismerőseim kiröhögtek, hogy persze, majd pont én fogok tudni ilyen kevés holmival utazni, létezni.
Gondolj csak bele! Már egy balatoni kiruccanáshoz is több cuccot pakolunk nem? Én meg aztán pláne!
Aztán szépen lassan rádöbbentem, hogy az idáig felhalmozott cuccaim igazából nem is olyan fontosak.
Tele van a szekrényem egyszer – vagy akár egyszer sem- hordott darabokkal.
Van holmim a szüleimnél, a nagymamámnál, az exemnél…
Hiányoznak? Nem igazán. Gyakorlatilag simán elvagyok nélkülük.
Ekkor szembesültem vele, hogy tök felesleges ez a “gyűjtögető”, felhalmozó életmód.
Sőt! Nem hogy felesleges, egyenesen káros.
Ideig óráig kielégít bennünket az új ruha/cipő/telefon/kütyü/autó/ház, de aztán rövid időn belül úgyis kelleni fog az újabb, jobb, szebb, drágább…
Ráadásul még ragaszkodunk is hozzájuk, hatalmas jelentőséget tulajdonítva nekik. Minek?
Na jó, bevallom az a kék hátul kivágott strasszos ruha baromira tetszett tegnap a kirakatban.
Ez az út kellett ahhoz, hogy rájöjjek, hogy mindez illúzió. Már nem vagyok hajlandó többé foggal körömmel ragaszkodni tárgyakhoz. Sem.
Na, már megint elkalandoztam.
Vissza a hátizsákhoz.
Útitársam hűségesen tűrte, hogy szinte nap mint napi ki-be-ki-be pakoljam, hogy egyre több holmit próbáljak belegyömöszölni…eddig.
De elszakadt nála a cérna.
Meg lehetne próbálni esetleg toldozni-foldozni ott, ahol elszakadt, de az már nem lenne ugyanaz.
A bizalmam már nem lenne 100 százalékos.
Belátta, hogy már nem képes kielégíteni az igényeimet.
Beláttam, hogy már nem kínozhatom tovább.
Én megyek, a táska marad.
Elengedjük egymást.
A közös emlékeink megmaradnak, de szétválnak útjaink.
Elvégre is ez az élet rendje, nem?
